Értékvédelem
Értékvédelem
Történetünk az 1300-as évekig repít vissza minket, amikor is az Isten háta mögött, kicsiny falu kezdett kiemelkedni a nagy semmiből. A házak egymás után épültek fel a Bakony szélén fekvő kis völgyben. Az ide összeverődött közösség nagy egyetértésben élte mindennapjait. Hétköznapi paraszt emberek, de annál becsületesebbek és összetartóbbak.
Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint a következő történetünk. Ebben az időben a törvény előírta, hogy minden kisebb-nagyobb településre templomot kell építeni. Ez a földesúr nyomására meg is történt: gyönyörű templom épült a falu közepére. A Szt. András névre keresztelt épület; bár ostromolta hóvihar, jégeső, villámok, süvöltő szél; túlélte az idők próbáját. A legnagyobb veszélyt még is, mint minden természeti vagy épített örökségre, maga az ember jelentette. A török ostrom alatt lerombolták, felégették. A helybeliek a jó állapotban maradt kőanyagot elhordták és saját célokra használták fel. A romokban heverő épületből mindenki kivetette a részét.
Egy nap Horvát Laci bácsi, a falu által nagy becsben tartott, idősödő, egykori bányász omladozó kerítését készült javítani. Nagy lendülettel kezdtek hozzá a bontásnak, így estére sikerült is befejezniük. Másnap reggel Laci bácsit gyötörte az álmatlanság, forgolódott jobbra-balra, de valami nagyon zavarta a nyugalmát. Végül úgy döntött, hogy felkel és kicsoszog a pajtába. Felült a helybeleik között nagy népszerűségnek örvendő kistraktorjára, beindította a motort és kijárt az udvarra. A fűben heverő kisebb-nagyobb köveket összeszedte az utánfutóra pakolászta és útnak indult. A zötykölődés nem tartott sokáig, mert Laci bácsi útja a Klastrom-úton véget is ért. Az „öreg” leállította a motort, majd görnyedten lekászálódott a traktorról és lenyitotta az utánfutó ajtaját. Egyesével pakolászta le a nehéz köveket, egymás után. Visszahozta őket eredeti tulajdonosukhoz.
Laci bácsi visszaült a kistraktorra, tiszteletből bólintott egyet a vén romnak majd elégedett mosollyal az arcán elprüttyögött a falu irányába. Sok évnyi szolgálat után a vén sziklák újra a valódi helyükön pihenhetnek. Talán, ez az, amit értékőrzésnek nevezünk.